Világok közt III.

A fiúk most már megnyugodtak. Az utolsó könnycsepp is lepergett az arcról, az utolsó kapálózás is elhalt. Kifújták az utolsó leheletüket, és ezzel végleg megnyugodtak. A homok szép lassan beterítette, a vízben mélyre süllyedt testük. De lelkük az egekben szárnyalt. Fönt, a magasban, a hófehér felhők között, ott, ahol csak álmaikban jártak. Most valósággá vált. Isten színe elé kerültek, ítéletet mondott felettük. Végignézte életüket, utolsó napjukat, és döntött: -Nos, hogy gondoljátok, milyen emberek voltatok?                                                                                                                                                                                                     

-Én rossz ember voltam, nem férfi. Nem tettem meg mindent, hogy vizet találjak, hanem feladtam. Csalódott bennem az apám, a bátyám, mert ők férfiak, én viszont nem vagyok az!

-Én egész életemben jó voltam. Még az utolsó napomon is élelmet adtam a rászorulónak. Ráadásul meg se érdemelte; de én a jó lelkemmel nem tűrhettem, hogy éhezzen. Én soha senkit nem bántottam, nem mondtam rájuk rosszat. Csak a világ utált engem!

-Hogy döntsek felettetek? Hová fogtok kerülni: a mennyek országába vagy a pokol tüzére?-kérdezte az Úr.

-Én a pokol tüzére. Meg is érdemlem. Apám mindig azt mondta, hogy a mennyben 72 szűz fogja várni a férfiakat. De én nem vagyok férfi, nem mehetek oda!

-Én a mennybe kerülök. Én jót tettem más emberekkel, egyik karácsonykor még templomban is voltam. Én mindenképpen a mennybe kerülök, de ő tényleg rossz volt! Menjen a pokolra!

-Hogy kerülhetne egyikőtök ide, másikatok oda? Hiszen ugyanazok vagytok:

ember-ember,

 fiú-fiú,

 gyerek-gyerek,

 halott-halott,

 a víz miatt halt meg-a víz miatt halt meg.  Akkor miért kerülnétek máshova?

-Azért, mert az angyalok fehérek, az ördögök feketék. Nekem a mennybe kell mennem, neki a pokolra.

-A testetek odaveszett a földön! Én a lelketek ítélem meg! Azt, hogy mit tettetek az életben. Teljesen mást csináltatok, de mégis egy helyre kerültök-mondta az Úr, és azzal a terem két ajtaja közül felnyílt az egyik. A fiúk átléptek rajta. Két teljesen más világból származó fiú, két teljesen más lélek; és mégis egy helyre kerültek. Egyikük jól mondta, másikuk nem gondolta volna, hogy ide kerül.