Szomorú karácsony


Egy részlet B. Ferenc naplójából:

,,Karácsony van. Amikor kicsi voltam, mindig nagyon vártam ezt a napot. Ilyenkorra már hatalmas hó esett le odakint. Apával bakancsban, vastag kesztyűben és sapkában indultunk el fát venni. A hó ropogott a talpunk alatt, ahogy cipeltük a fenyőt. Hazaérve mi ketten, ,,férfiak" lefaragtuk a fa alját és beletettük a tartóba. Aztán később anyával és Annával közösen feldíszítettük. Ez mindig nagyon mulatságos volt. Nem állt sok dísz a rendelkezésünkre, úgyhogy csuhé-angyalkákat akasztottunk rá. Emlékszem, amikor festettem az egyik angyalka száját, anya mesélt valami vicceset. Én úgy elkezdtem nevetni, hogy túlszaladt az ecset és egy hatalmas ronda szája lett az angyalkának. Ezen még jobban nevettem. Azt az angyalkát azóta minden évben feltettük a fára. Este egymás kezét fogva közösen énekeltünk, imádkoztunk. Ezt már alig bírtam ki, láttam az ajándékokat, de még nem bonthattam ki őket. És amikor végre eljött a pillanat, és megtehettem, és megláttam az játékokat, hát az valami hatalmas öröm volt. Sosem kaptam annyi játékokt, mint mások, de nekem bőven elég volt. Számomra az volt a világ leggyönyörűbb kisautója, a legizgalmasabb könyv és a legjobb katona, amit akkor kaptam. A karácsonynak van egy varázsa. Ez nem az ajándékokban rejlik. Amikor látom a szüleim arcán a ragyogást, a széles mosolyt, hogy mi örülünk. A karácsonynak van egy varázsa, volt egy varázsa... "

Eddig bírta. Ferenc letette a tollat, húzott egyet a pálinkából, és maga elé meredt. A karácsonynak van egy varázsa, de ő ezt nem érzi. A karácsonynak van egy melegsége, de ő ezt nem érzi. Ő zakóban ül a hűvös lakás egyetlen szobájában. A kandallóban rég kialudt a tűz, egyedül a pálinka fűti a férfit. Minek is kéne begyújtani? Kinek kéne? Ferenc egyedül volt otthon. Összeszorította az ajkát, végigsimított a borostás állán és újra írni kezdett:

,,De idén karácsonykor minden megváltozott. Én ezt nem akartam. Tartottam magamat a hagyományokhoz. Reggel felhúztam a bakancsot, felvettem a vastag kesztyűt és a sapkát pedig nem is volt hideg odakint. Megvettem a fát, egyedül cipeltem haza. A hó nem ropogott a lábam alatt, mindent sártenger borított. Otthon egyedül faragtam ki a fát, egyedül díszítettem fel. Azt a bizonyos angyalkát is föltettem a fára, elmosolyodtam, legalább ennyi örömöm volt ma. És elkezdtem várni. Azt mondta a volt feleségem, hogy este hatra hozza a gyerekeket. Ritkán látom őket, de karácsonykor mindig együtt ünneplünk. Még egy kicsit kitakarítottam a lakást, felmelegítettem a töltöttkáposztát, felvettem a legszebb öltönyöm, és vártam. Háromnegyed hat. Megszólalt a telefon. Gondolkodás nélkül kaptam fel.
-Halló! Ferenc?
-Igen, én vagyok.
-Nagyon sajnálom, de idén nem tudom átvinni a gyerekeket. Azt mondták, hogy inkább a nagyinál karácsonyozzunk. Az ajándékokat majd... halló? Ferenc, itt vagy?
De én már rég nem figyeltem rá. Lecsaptam a telefont, és leültem."

Ferenc újra szünetet tartott az írásban, és rágyújtott egy cigarettára. Este fél 11. Ő a telefonbeszélgetés óta itt ül az asztalnál. A gyerekek ajándékai ott vannak a fa alatt, de minek? Minek venni bármit is ha úgysem jönnek át? Minek készülni, gyűjtögetni az év alatt, főzni, takarítani? Minek? Minek élni? Minek élni karácsonykor, ha nincs kivel ünnepelni? Ha ő maga is csak ugyanúgy iszik, bagózik, mint minden áldott nap? Akkor mire való a karácsony?
Ferenc megpróbálta felidézni a gyerkkori dalt:
 
,,Mennyből az angyal, eljött hozzátok, pásztorok, pásztorok, 
hogy Betlehembe..."
 
Nem, ennek semmi értelme. Inkább írt egy újat:
 
,,Mennyből az angyal, rég leszállt.
Hozzám nem jött el, de nem ám.
Minden karácsony, ami volt,
szép és jó, de már holt."
 
Eddig írta. Nem folytatta. Minek? Minek ül itt? Minek ír? Ez érdekli bárkit is? Ő érdekli bárkit is? Érdekli bátkit bárki? Foglalkozik itt valaki a másikkal? A másik érzéseivel, az életével? Akkor minek élni, ha semmi értelme és senkit sem érdekel? Ferenc letette a cigarettát az asztalra, és maga elé bámult. Újra tollat ragadott, és írt:
 
,,A cigaretta hamvad az asztalon,
Ferenc felkel, kiugrik az ablakon.
Ez gyönyörű karácsony a világnak
És igazi megváltás önmagának."