Szemtől szembe

Mivel bejött a jó idő, s a napfény meg a szép zöld fű annyira hívogatott; elhatároztam, hogy lemegyek a Balaton-partra. Nagyon szeretek ott nézelődni, élvezni a szellőt, a tó csillogását. De a mostani alkalom más volt. Most nem a természet érdekelt, hanem az emberek. A parton sétálgatva nem a Balatont néztem, hanem megpróbáltam minden velem szembejövőnek a szemébe nézni. Nehéz volt. Sokan napszemüveg mögé rejtették az arcukat. Ők azok, akik alig várták, hogy elbújhassanak a kíváncsi tekintetek elől. Télen nem volt rá lehetőségük, de most az első napsugarakra már rögtön felveszik. Így senki sem lát a szemükbe. Végre nem érzik úgy, hogy figyelik őket.

Voltak, akik végigmentek mellettem. Nem néztek rám, csak előre. Közben lehet, hogy zenét hallgattak, ettek vagy beszélgettek; de a világra nem voltak kíváncsiak. Az nem érdekelte őket, hogy ki megy el mellettük, még a Balatonra sem néztek. Teljesen hidegek, érzéketlenek lettek a külvilággal szemben. Ők nem akartak ismerkedni, új arcokat látni. Nem akarták a csodaszép természetet sem látni. Ők csak mentek végig az úton, oda, ahova kellett. Ahova mondták nekik, vagy ahova akartak. A cél van előttük, ők vannak, még esetleg néhány barát is van; de a külvilág, az új felfedezések már nem léteznek számukra.

Sokáig mentem így. Idősebb házaspár, kisgyerekes apuka, baráti társaság vagy fiatal párok váltották egymást. De ez a rengeteg ember közül egy se akadt, aki a szemembe nézett volna. Egy se akadt, akit érdekeltem volna én, vagy érdekelt volna a külvilág. Nem tudom, miért nem néztek rám. Nem tudom, hogy csak annyira rettegnek, hogy már más ember szemébe sem mernek nézni, vagy csak nem akarnak. Nem tudom, hogy ezek az emberek már miért nem hisznek. Nem hisznek még abban sem, hogy egy pillantás lehet tejesen ártatlan. Ők már nem bíznak abban sem, aki csak rájuk akar nézni.

  Csalódottan mentem tovább, kerestem mindenkivel a szemkontaktust. Már-már föladtam volna, amikor valami történt. A szél felkapta a hajam, és az arcomba fújta. Eltűrtem onnan, és akkor végre találkozott a tekintetem valakivel. Egy fiatal srác a barátnőjével sétált. Ő képes volt a szemembe nézni. Lehet, hogy csak ismerkedni akart; lehet, hogy csak kíváncsi lett, mit tűrögetem a hajam. Nem tudom, miért nézett a szemembe, de boldog lettem. Van még olyan ember ezen a földön, akit érdekel a külvilág. Aki nyitott szemmel jár. Akit érdekelnek az emberek. Szinte elfelejtettem a dühömet, hogy eddig százból senki sem nézett vissza rám. Boldog voltam, mert van még olyan ember, akinek nem csak a saját világa van, hanem igazi élet is.

Szeretném megköszönni ennek a fiúnak, hogy a szemembe nézett. Csodaszép szemed van, és soha ne csukd be! Érdekeljen mindig a világ; nézz bátran másokra! A mi reménységünk bennetek van. A fiatalokban. Ti vagytok azok, akiknek még van bátorságuk mások szemébe nézni. Ti vagytok azok, akik jobbá tehetitek ezt a világot. Ti soha ne hunyjatok szemet a rossz dolgok fölött! A mi reménységünk bennetek van!

 

Készíts ingyenes honlapot Webnode