Szerintem várható volt, hogy ez lesz a vége. Azt mindenki tudta, hogy a FIDESZ nyer. A kérdés inkább az volt, hogy mennyivel. Nos, jóformán minden maradt a régiben. A FIDESZ kétharmad, a kevés LMP-s képviselő, illetve a baloldal és a Jobbik pozíciója. Viszont a Jobbik sokakat mégis meglepett. Nem számítottak rá, hogy ilyen erős lesz. Szerintem a Jobbikkal vigyázni kell. Én rettegek attól, hogy micsoda pusztítás lesz a hatalomra kerülésükkor. Még véletlenül se mernék rájuk szavazni. De mégis ebben a kampányban ők voltak a legszimpatikusabbak. Nem lejárattak másokat, nem azt mondták, hogy a másikra miért ne szavazz; hanem azt, hogy rájuk miért. Ők rendesen, hosszasan kifejtették a programjukat. Ez sokaknak, köztük nekem is tetszett. De mégsem szavaztam rájuk. Mert tudom, hogy a felszín alatt mi rejlik. És rettegek attól, hogy ezekből az emberekből kitörjön az igazi énjük.

A baloldal viszont ezt a választást eléggé elbukta. A régi arcokkal próbálkozott. A FIDESZT lejárató kampánnyal. Igazából nagyon sokszor csak azt mondták, hogy ezért meg azért ne szavazz a kormánypártra. És nem azt szajkózták, hogy ők hogyan építenék fel ezt az országot. Szerintem a baloldalnak most nagyon mélyre magába kell néznie. Újra kell szerveznie mindent. Új arcokra van szüksége, új emberekre, akiket még nem mocskolt be ez a politika. Közvetlenségre van szüksége, szeretetre a nép iránt. A kisemberekért kell küzdenie, az egyre nagyobb méreteket öltő elesettek tömegéért. Nekik meg kell mutatniuk, mi az igazi demokrácia. Erősnek kell lenniük, hitet, reményt kell adniuk az embereknek. És nagy szükségük van a fiatalokra. Szerintem az ő megszólításukkal kellene kezdeni. Van még a fiatalok között sok liberális, sok baloldali. Akik azért nem mentek el most szavazni, mert nem látták példaképnek a baloldalt. Nem tartották túl jó pártnak. Nem tartották valóban olyannak, akire mosolyogva szavaznának.

És ez is hatalmas probléma. Igazán jó párt nem volt ezen a választáson. Négy év múlva a baloldalnak ilyennek kell lennie. Erősnek, egységesnek, demokratikusnak, példaképnek, új arcokkal, fiatalokkal tele és rendes választási programmal. Ha ezt el tudják érni, és én nagyon reménykedek benne, akkor meg tudják dönteni ezt a kormányt. Akkor igazi ,,kormányváltók” lesznek. Én kívánom, hogy így legyen! Ehhez azonban hatalmas munka kell. Szerintem ezt a baloldal ne úgy fogja fel, mint egy elvesztett meccset. Hanem, mint egy félidőt. A helyzet rosszul áll, de szünetben van idejük összekaparni a csapatot. Cserélni néhányat, új taktikát bevetni. Hogy a vesztésre álló meccset végül megnyerjék. Hogy az elkeseredett nézők arcára mosolyt csaljanak. Hogy a lelátó megteljen szurkolókkal. És ha csak egy góllal is, de győztek; akkor végre olyan országot kell teremteniük, amire több száz éve várunk. Én kívánom, hogy így legyen! A remény mindig él, viszont hatalmas munka kell ehhez. És ha most a baloldal ezt nem teszi meg, nem épít új csapatot; akkor valóban veszve lesz minden. Akkor a FIDESZ és a Jobbik között dőlnek majd el a választások, ha lesz egyáltalán választás. És ez nem lenne túl jó. Ha valóban jó pártot akarunk, akkor az csakis az újjáépített baloldal lehet. És ebbe a munkába nekünk is be kell szállnunk! Nekünk is építkeznünk kell!

Azt, hogy borzasztó rossz az egész. Borzasztó rossz, hogy rengetegen arra kényszerülnek, hogy itt hagyják az országot. Borzasztó rossz, hogy csak külföldön van biztos jövedelem. Borzasztó rossz, hogy a tanult, képzett fiatalok sem tudnak elhelyezkedni. És még rosszabb, hogy sokan itthon már tanulást sem vállalják a röghöz kötés miatt, hanem már azt is kint teszik meg. Ezek után persze, hogy ott is maradnak. Borzasztó rossz, hogy a kormány nem tudja hazacsalogatni őket. Borzasztó rossz, hogy egyre többen tervezik, hogy kimennek. Borzasztó rossz, hogy ezt nem lehet megakadályozni, mert igazuk van. Igazuk van, mert biztos jövő csak odakint vár rájuk. És ők ezt a biztos jövőt akarják. Ha Magyarország nem adja meg nekik, akkor kénytelenek elmenni. Már félmillióan mentek el. Többen, mint '56 után.

Ennek az egésznek a következménye is borzasztó rossz. A népesség fogy. A munkaerő nem marad itthon. És az a sok magyar ember csalódott az országban. Mert ők itt nem tudtak igazi hazára találni, de odakint sem. Ezért ők még ha jobbra fordulna is itthon a helyzet, akkor sem jönnének haza. Mert csalódtak. Odakint már felépítettek egy életet, miért jönnének haza? De mégis az egyetlen megoldás ez lenne. Meg kell várni, amíg az ország fejlődő, biztos, európai lesz. És utána hazatérni. És itthon végre annyi év hányatás után valóban otthonra találni. 

Én nem javaslom senkinek, hogy menjen el innen. Hiszen nem akarok rossz jövőt az országnak. De az embereknek sem akarhatok azt. Ezért szörnyű nehéz a kérdés. Menni vagy maradni? Mi a fontosabb, az ország vagy a magyar emberek? Élni itthon nyomorogva, vagy odakint gazdagon? Ki az igazi hazafi, aki itthon marad? Vagy aki külföldön is magyar tud maradni? Csupa-csupa nehéz kérdés, és ezekre sajnos mindenkinek válaszolnia kell. Mindenkinek dönteni kell. Menni vagy maradni? Én kívánom, hogy jól döntsetek. Bár magam se tudom, hogy mi a jobb döntés.