Halálbüntetés

Tudom, hogy ez egy kényes téma, rengeteg vita folyt már a dologról; és mindkét félnek részben igaz is volt. De én most a saját véleményemet mondanám el róla.

Hiába vagyunk már a 21. században, de még mindig vannak olyan országok, ahol a halálbüntetést alkalmaznak. És nem, nem csak az elmaradott, diktatórikus országokban; hanem a fejlett, demokratikus és keresztény Amerikában szintén. Az államai többségében engedélyezik a halálbüntetést. Szerintem ez szörnyű dolog. Szörnyű dolog már az is, hogy valaki az embertársát kegyetlenül meggyilkolja, megkínozza; de az is, hogy ezért halállal fizessen. Pedig lehet, hogy megérdemelné. Lehet, hogy ha életben marad, újra ölni fog. Na, de nincs rá biztosíték. Mindannyian emberek vagyunk. Emberek, akik képesek a változásra. Képesek jobbak lenni. És ha valakit büntetésből megölünk, akkor neki nincs esélye új és jobb ember lenni. Neki nincs esélye még örömöket és bánatokat érezni, nincs esélye, hogy leélje a teljes életét.

A halálbüntetéssel az a baj, hogy nem lehet visszacsinálni. Ha valaki meghal, nem tudjuk feltámasztani többé. És vannak, hogy ártatlanokat végzünk ki. De még maguk a bűnösök sem érdemlik ezt a sorsot. Senki sem érdemli meg, hogy meggyilkoljuk. Nem mi vagyunk Isten, hogy döntsünk élet vagy halál felett. Börtönbe még zárhatjuk ezeket az embereket, hiszen a családjukat, munkájukat, barátjukat elveszítve is élnek. Még mindig van esélyük ismerkedni, újraértelmezni az életet, akár ott a börtönben is. Úgyhogy én azt vallom, hogy hiába lennének, akik szerintünk megérdemlik a halált, kegyelmezzünk meg nekik. Hiszen mi emberek vagyunk, nem dönthetünk mások életéről. És emberek vagyunk, akik képesek hibázni, elkeseredni, majd újra talpra állni. Ha viszont valakit halállal büntetünk, az soha többé nem teheti ezt.