Diktatúra

Az a fojtogató légkör. Amikor kilépsz az utcára rögtön érzed, rögtön látod, rögtön hatalmába kerít. Látod a szürkeséget a betonban, a félelmet az emberek szemében és a fájdalmat. Látod a bekötözött sebeket, a golyónyomokat és a kék-zöld ütéseket. Látod a kötözetlen sebeket, a lelki fájdalmakat, a könnycseppet a szemben, amit gyorsan próbálnak letörölni. Próbálják elrejteni érzéseiket, az igazi valójukat, hogy olyanok legyenek, mint a ,,követelmény”. Úgy hordják a hajuk, úgy öltözködnek, ott dolgoznak, azt esznek, annyi gyerekük lesz, úgy nevelik, mint a ,,követelmény”. Úgy viselkednek (robotosan érzések nélkül), görcsösen próbálnak olyanok lenni, mint a ,,követelmény”. Nem a hatalom kényszeríti őket, hanem maguktól, félelmükben válnak egyformává. Klónokká. Egy rendszer klónjaivá, akik elfelejtették addigi életüket, és behódoltak. Teljesen megváltoztak, egyformák lettek, szürkék és boldogtalanok. Érzések nélküli robotok, akik akkor sem tudnak önmaguk lenni, ha már senki se figyeli őket. Már nem tudnak többé feloldódni, már nem érdekli őket az, ami azelőtt. Már egymagukban, a gondolataikban is úgy beszélnek. Óvatosan, görcsösen, figyelve az arckifejezésükre, nehogy valamit eláruljon. Pedig senki se látja őket, de mégis azt hiszik. Megszokták már, hogy az utcán fegyveresek vannak, besúgók a munkahelyen, és családtagok, akik feljelentenek. Megszokták már, hogy szinte semmi se szabad, hogy állandó agymosást kapnak, és már-már helyesnek is tartják. Akaratlanul is a rendszer részei lettek. Ugyanolyan egyforma klónok, akiket beszippantott a sötétség. És ha valaki más, ha valaki ,,lázadó”, akkor azt ők is lenézik. Ha valaki megtartotta stílusát, megmaradt kereszténynek vagy ateistának (mikor mi az üldözött), továbbra is szabadok a gondolatai, ami a szívén, az a száján; akkor azt már nemcsak a rendszer katonái, hanem a közemberek is üldözik. Mindenki a rendszer katonája lett.

És most gondolj magadra. Ugyanúgy öltözködsz, mint a többiek? Figyelsz rá, hogy mit szabad kimondani, és mit nem? Figyelsz az érzéseidre, hogy mi tükröződhet az arcodon? Ha mész az utcán, félve lesel be a sarkokba? Félsz a rendőröktől, a katonáktól? Egyetértesz a rendszerrel? Lenézed azokat, akik ,,mások”? Akik nem úgy néznek ki, nem úgy viselkednek, mint mindenki (köztük te is)? Lenézed a ,,lázadókat”? Te is a rendszer katonája lettél? Téged is beszippantott a sötétség? Na látod, ez a diktatúra. Ami mindenkit bekebelez, a kívülállókat pedig elpusztítja. Sok sikert az életben maradáshoz, ahhoz, hogy megtartsd a valódi éned!

 

Készíts ingyenes honlapot Webnode